A decemberi tüntetések, demonstrációk és későbbi egyezkedések után nyolcpontos megállapodást írt alá a HÖOK Balog Zoltánnal. A megállapodás csak részmegállapodásnak minősült, hiszen a hallgatók igényeinek csak egy részét teljesíti, de ugyanakkor Balog Zoltán miniszter elmondta: a megállapodással szeretnék demonstrálni, hogy fontos a hallgatók szava, véleménye, és azt, hogy a hallgatók részt vesznek a felsőoktatás átalakításában.
Az aláírt nyolc pont között talán a legfontosabb az volt, hogy a korábban csak önköltséges formában indítandó 16 szakon is lesznek államilag finanszírozott helyek. Mindezekben a „bökkenő” csak ott volt, hogy a ponthatárt a Kormány határozta meg, amely alapján szinte teljesíthetetlen pontokat szabott meg. Lehetne azt is mondani, hogy ilyen ponthatárokkal, olyan mintha nem is lennének az államis helyek, hiszen a 470 pont kommunikáció és médiatudomány szakon szinte elérhetetlen. Persze lehet azzal érvelni, hogy a diákok tisztességes tanulásával teljesíthetőek, és hogy a magas ponthatárok célja az, hogy csak a legjobbak kerüljenek be az államilag finanszírozott helyekre. Igazából én magam támogatom azt, hogy a ponthatároknak emelkedniük kell, de ezeket a meghatározott ponthatárokat már sokkalom. Nemcsak a 470-es kommunikáció és médiatudományra gondolok, hanem ugyanúgy a 465 pontos gazdasági szakokra is. Nem azt mondom, hogy elérhetetlenek, de úgy gondolom, hogy azoknak a diákoknak, akiknek nincsen meg az esélyük arra, hogy nyelvet tanuljanak, nem fognak tudni elérni ilyen magas ponthatárokat, hiszen ezekre a szakokra nyelvvizsga nélkül nem lehet bekerülni. Itt pedig már az egy nyelvvizsga is kevés.
A ponthatárok irreális magasságát kimutatva egy valós példát hozok. Én magam 2011-ben érettségiztem egy borsod megyei kisvárosban. Kitűnő eredményeimmel, két középfokú nyelvvizsgámmal és 90%-os emelt érettségimmel is 444 pontnál tartok. Nem azt mondom, hogy nem lehet ettől többet elérni, hanem azt, hogy azok a diákok, akik ugyanúgy kisvárosban érettségiznek – egyébként megyei szinten elismert gimnáziumban – kevesebb eséllyel indulnak, hiszen az érettségi kiszámíthatatlan és a vidéki iskolák nagy része nem tud úgy felkészíteni, mint egy-egy fővárosi elit gimnázium, ahol több lehetőségük van a diákoknak ösztöndíjak, nyelvtanulás és tanulmányi utak esetén.
S.T.